Osztályom Története

Az egész akkor kezdődött,amikor elsőben megláttuk egymást.A sok gyerek között mintha éreztem volna,hogy kik lesznek ,azok akiket mindig ismerni akarok majd.Értelmetlenül néztünk végig egymáson.Nem is ismerjük egymást,de valamit mégis érzünk.Megértő szemeket vetünk egymásra és mi is érezzük,hogy mostmár itt az ISKOLA!

Lehet,hogy szüleinknek sirtunk,hogy menjünk már,de mégis fél szemmel a többi gyereket figyeltük.Kik ők?....Lassanként csak azt vesszük észre,hogy nincs az anyuka és a suli padban ülünk.Körülnézünk és megijedünk,mert ismeretlenek vagyunk.Vannak ismerős arcok,de nem mindegyik.Kik azok ,akik körülöttem vannak?és rájövünk,hogy mostmár velük leszünk sok időn át.Egy osztály,amiben sok gyerek csak néz,de fél egymástól.Mégis közösségek alakulnak ki benne, lassanként.Félünk egymástól,de már az első héten próbáljuk egymást segiteni.Próbálunk úgy tanulni,hogy mi legyünk a legjobbak.Egymásnak próbálunk segiteni,de még nem tudjuk mivel is tudunk a legjobban.Ismernünk kell egymást először.Vannak osztályok ,akik elsőben már verik egymás,de mink nem.Mi csak visszafogottan elmegyünk egymás mellett.Egymásra nézünk,nevetünk és egy pár szót elejtünk.Kedves tekintetekből sok van.Sokszor sir valaki,nem ismerjük,de odamegyünk.Nem bir valaki beilleszkedni közénk mi segiteni próbálunk.A közérzet egy osztályban fontos.Az első évben már tudjuk egymás neveit,beszéltünk már mindegyik gyerekkel,de mégsem tudjuk egymás titkait.Bévül ki akarunk törni,de ennyi idős fejjel nem tudunk.Egy igazi közösségben megértsük majd egymást.Ismerjük egymást,de nem eléggé,csak úgy érezzük és ezért mégjobban akarjuk.Akik nem is figyelnek egymásra,azok nem is igazi”osztálytársak”.Van sok osztály és sok évfolyam.Mindig csak egy olyan osztály van,akik összetartanak,de nem veszik észre.Próbálnak segiteni egymásnak,de úgy,hogy senki se jöjjön rá.Talán azért,mert azt hiszik,hogy igy a legjobb.Tanitók csak azt lássák,hogy egy osztály magaviseletből milyen,de belülre egyikük sem lát,csak az osztálytársak.Amikor még kicsi az ember,csak alsótagozatos,még nem érti mit kell tennie a közösségért.Valahogy mi mégis éreztünk valamit.Olyan dolgokat mutattunk egymásnak,aminek örültünk és mostanság is.Amikor már úgy megyünk iskolába,hogy suli és nem azt lássuk,hogy végre barátok ,akkor rossz a gondolkodási mód.Kisebb az ember még csak igy gondolkodik,de ha egyre nagyobb ez a gondolkodás átváltozik.Sok olyan tényező van,amikor az ember rájön kikre is számithat a legtöbbször.Természetes,hogy fiatalabbak voltunk,akkor még nem fogadtuk el egymást,de ez mindig változik.Nagyobbak vagyunk értsük egymást,segitünk ahogy csak tudunk.Azt mondjuk,hogy én aztán nem segitek,közben majd összetörjük magunkat,hogy segitsünk.Én erre tavaly jöttem rá.Mindig körülnézek és látom,hogy közbe-közbe meg tudnánk egymást ölni(azt mondjuk)pedig szivünk mélyén imádjuk egymást.Még azokat is ,akik legtöbbször bántanak valamivel.Akárkiről is beszélek,bárki,szerintem mindegyikünk ezt lássa,csak mást monddunk.Minden gyereknek szerintem a legszebb az alapsulis évei.Jó vannak kivételek,de ez az osztálytól függ.Ha az osztály nem annyira összetartó,elmondják azokat ,amiket nem kellene,nem segitenek egymásnak,akkor mit várnak?Viszont,ha egy közösség ennek az ellentetje ,akkor sok év múlva úgy is rájön,hogy mégis csak ezek voltak az én legszebb éveim.Szerintem,az én gondolkodási módommal arra jöttem rá,hogy nem muszáj egy osztálynak szuper átlagának lennie vagy jó magaviseletének,elég,ha tudják ,hogy összetartanak.Én nem fogom azt ecsetelni,hogy milyennek kell lennie egy osztálynak én csak azt mondom,hogy az én osztályom számomra tökéletes.Szerintem sokan ezt érzik.Még a fiúk is.Mindenki,mindenkivel jóban van,mégha néha azt mutassuk is,hogy buták vagyunk egymással,közben megbánjuk ezt a dolgot,mert a másik pillanatban már meg védjük.Ezzel kérünk bocsánatot és ez nagyon jól tud bárkinek is esni.Azt tudom mondani,ha minden osztály ilyen lenne,szerintem nem lenne ennyi gond sem.Magaviseletből szó szerint tudunk bórzasztóak lenni,de ez nem lényeg.Tanároknak igen,de a gyerekeknek nem.Ez a lényeg nem?....én ezzel egyáltalán nem azt mondom,hogy bármelyik tanitó is hibás lenne,csak azt,hogy nem mindig csak a „külsőt” kell nézni.Talán egy tanitó tudhassa minden osztály titkait.Külön-külön van minden osztálynak egy felnőtt bizalmasa.Ha sokszor hallunk is arról,hogy jaj most milyen az „osztályfőnök”...mégis csak neki köszönhetünk sok mindent,ha azt vesszük egy részben ő is osztálytárs köztünk.Ő is része az osztálynak,de tudjuk,hogy tisztelnünk kell,de mégis jó érzés,hogy ő felnőtt.Ő tud rólunk mindent.Csak mink talán buták vagyunk a „háta mögött” ezt nem szó szoros értelmében mondom.Sok törödést kellene a tanito néninek is kapnia,mert ő is majd összetöri magát,hogy nekünk jó legyen,de mi ezt úgy lássuk mintha csak rosszat akarna.Pedig csak ki kellene nyitnunk jobban a szemünket.Egy pár „gyerek”már erre rájött,de még soknak kell ezen gondolkodnia,csak nehogy késő legyen.Egy tanács higgyétek el,amit most mesélni fogok az én osztályomról,meg a tanáraimról.Nagy szó,hogy ez a Bartók Béla alapsuliján történt.Nehogy valami olyan dologra gondoljon rögtön mindenki,hogy valami szenzáció,csak arra,hogy nincs olyan ,hogy lehetetlen.A mostani osztályokból hiányzik valami.Talán a törődés,szeretet,egymás elfogadása,segitség.Nem rosszból,de egyre kevesebb az olyan tanitó is ,akik arra törekednének,hogy megértőek legyenek,inkább azért bűnteti őket,mert rosszak a tanulmányaik.Közben szétszórt lesz minden.

   Bekezdés:

Az iskola,reggel felkelünk és kiráz a hideg.Belegondolunk,hogy megint suliba kell járnunk és mostmár megint egy évvel nagyobbak vagyunk.Azért minden gyerekben még mindig ott van,hogy jó buli lesz azért.Haverok,barátok,talán még a tanitók is.Erre minden embernek szüksége van.Aki azt mondja,hogy döglene egész nap otthon és ő legszivesebben nem tanulna,az nem tudja mit beszél.Nekem sem a kedvenc időtöltésem a tanulás, elhihetitek.Tanárok sem a legjobb barátaim.Ha belegondolok akkor is az életem része és minden gyereknek.Sok mindent köszönhetünk nekik,néha nehéz bevallani,de ez igy van.

   Megérkezünk az iskola kapujához és bemegyünk rajta.Meglátom őket és elkap az öröm.Az én egyetlen „kicsi”osztályomJ.Mindegyik gyerekben közre játszik valami.Rögtön végig nézünk egymáson mintha sokat változtunk volna .Dicsérjük egymást,közben alig-alig változtunk valamit.Őszintén,ez nem sok osztályban van igy.Ha valaki nagyon szereti az osztályát akkor erre nyolc év múlva úgy is rájön.Úgy veszem észre,hogy erre nem csak én lettem figyelmes.Nagy csáwóskodnak a fiúk mégis megdicsérik a lányokat.Még ha nem is birnak egyeseket akkor szólnak hozzá két szót.Ez arra vall,hogy nem mondjuk,de próbáljuk mutatni a törődést.   

Na mostmár nem fogok ilyenekről beszélni.Szóval nyolcadikba járunk.Tudunk buták lenni egymással,de sok példát tudok felsorolni,amikor megvédtük egymást.Mindig ölelgessük egymást ez a szeretetre vall.Fiúk sármosabbak,rámenősek,de mégis tudják rendesen is mutatni,ha birnak valakit.Lányok,mindenki mindenkit megölel,mert ennek igy kell lennie.Sok osztályban van olyan,hogy ki van valaki közösitve.Én úgy érzem,hogy nálunk nincs ilyen.Egyenrangúan foglalkozunk mindenkivel,de azért vannak akiket jobban szeretünk,de akkor is.Ez nem az egoistaságról szól,hanem én az egész osztyált imádom.És nem azért mondom,de érzem is a választ erre,mégpedig,hogy azért egy picit is birnak.Nem akarok beképzelt lenni,azért fogalmazok igy.Szerintem a szeretet ebben az osztályban megvan ,mondhatni TÚLTELITETT .XD.

     Ez az évünk,ami megint jól kezdődött,hirtelen abba csöppentünk,hogy most vannak a legnagyobb gondok és persze legnagyobb örömök.Ez évben sokszor letámadtuk egymást...mi lett velünk????mi történt a régi összeszokott osztállyal???semmi vagy mégis valami megszólalt bennünk???....Egyre többen összevesztek egymással....Persze nem csak rossz dolgot történtek velünk,hanem jók is.A jót azt mi alakitottuk ki a rosszból.Vagyis még mindig pont úgy tiszteltük egymást ,csak kiakartunk törni ,ezért történt.

2.rész:

Nem fogom ezt sokáig húzni,nem leszek iró,vagy hires ember ezekkel a lapokkal,csak talán felébresztem az érzéseket a többiekben.Mindegyik diák tudja az osztályban,hogy kit mennyire szeret mégis távollodnak egymástól.Először pletykák keringtek körbe-körbe az osztályban.Sok mindenről nem tudok,de elnézést van szemem.Látok mindent sajnos legtöbbször azt választanám bárcsak semmit sem látnák a rosszból.Nem volt olyan nap,amikor ne csináltunk volna valami ökörséget.Mindig történt valami.Mi lett,azért,mert nagyobbak vagyunk nem kell meghülyülnünk?!nem igaz?!....Ha valaki rosszat csinált,akkor az egész osztály rossz volt.Ha valaki nem tudott valamit ostoba volt és akkor az egész osztály is.Szerintem ebből lett elegünk.Bocsánat ,hogy ezt mondom,de ezt most csak a tanitoknak köszönhettük,de persze magunknak is.Az egészet egymáson töltöttük ki,és ez nagyon rosszul esett mindenkinek.Ettől még jobban a magaviselet is megromlott,de egyszer sem hagytuk egymást a „sárban”vagyis segitettünk még mindig egymásnak.Sok ilyenre emlékszem,felelevenitek egypárat.Például törin a tanitó bácsi nem tudom miért,de nagyon buta volt velem.Nem voltam rossz,nem csináltam neki semmi rosszat,csak egyszerűen jónak látta,ha nem enged nekem semmit.Ha tudtam valamit feltettem a kezem, azt mondta ,jó nem tudja senki, akkor elmondom,pedig én tudtam.Ezt a többiek észrevették és rászoltak a tanito bácsira.Lett nagy cécó is ebből,de annyira jól esett.Vagy amikor termin én és az Attila azért feleltünk,hogy a többieknek ne kelljen.Vagy számtalan olyan eset ,amikor azért mentünk feleni,hogy másnak ne kelljen.Ha bejegyezést akartak irni a tanárok,akkor mindig elértük,hogy ne irjon be valakinek.A legfontosabb soha nem használtuk ki ezt.Ehhez persze a tanitok engedékenysége is kellett és sok akarat!Hát nekünk volt elég hozzá.A Fábrik tanitó nénit sokszor rászedtük,hogy ne irjunk.Egész osztály benne volt,hisz ha egy valaki nem értette,mindenki ezt mondta és igy nem irtunkJ.Vagy amikor egy szál rózsával,bonbonnal és egy cserepes virággal káprasztattuk el.Ebben benne volt az is,hogy ne irjunk,az is,hogy kedveljük őt a szeretet és persze akkor volt valentinnap is.Mondhatni látszott rajta,hogymeglepődött,de boldog volt.Osztályfőnököt is sokszor meglepjük.Születésnap,névnap vagy éppen nőnapkor még számtalan időnkor.Mindig együtt dobjuk össze a pénzt rá csak azért,hogy örömet szerezzünk.Ha nem is vagyunk hiresek a suliban,de erről biztos.Az összetartásról,szeretetről és öröm szerzésről.Most őszintén mindenhol igy van ez???szerintem nem!Lehetnénk jobbak is mindenből,de nekünk ez is elég.Néha,néha csinálunk megrökönyedtető dolgokat is.Például leszedtük az ajtót,amiért persze egy ideig mindenki bűnődött,de aztán bevallották a „gaztettet”.Vagy amikor szapannal dobáloztak,na abból lett nagy cécó.Álitólag benne volt egy C-s fiú is.Persze védték őt,mintha ők szentek volnának.Ránk fogták az egészet vagyis ez jött le az egészből.Emlékszem termin átjött az osztályfőnökjük és az osztályelnökük.Rögtön „lehordott”minket a csaj!Hát nálunk a Balázs a osztielnők,de nem nagyon sokat mondott,nem igen védett minket.Szószóloan megszólaltam.Jól összevesztünk,veszekedtünk,kiabáltunk egymással,mi ketten.Nem nagy képüségből mondtam el eztet,csak szeretem megvédeni az osztályom.Éreztem,hogy nem sok kell,hogy az osztályom megvédjem megtépjen a csajt,de aztán nem lett semmiLJ.Igaz aztán elég sok ideig nem is beszéltünk egymással,addig sem voltunk annyira jóban,de ezek után,fuh.Szerintem a mi közösségünk külön csoportokból áll.Ezek a csoportok néha-néha utálják egymást…

Most döbbenek rá,hogy mik történtek velünk.Jövőre kilencbe megyünk és elválunk egymástól.A szivem fog megszakadni,imdáom őket.Ez még a jövő regéje,de az biztos,hogy depis leszek ez miatt egy ideig.Túl éltünk sok mindent,együtt,közösen.Már nem vagyunk oly annyira összetartóak,de nem bántsuk egymást.Mindenkinek vannak barátai az osztályban,ez mindig is igy fog maradni.Majd felnőtt korotókban VIII.B.sek eszetekbe jut,hogy milyen volt az alapsulis év,akkor egy könnycsepp talán végig fut az arcotokon és eszetekbe jut,hogy szerettük egymást.Legszebb emlékek bennünk maradnak,majd elmeséljük másoknak,de az biztos,hogy bennem ez az együt töltött évek örökké bennem maradnak…………J